Hiába vártuk, nem született terv a fosszilis üzemanyagok kivezetésére a COP30 klímacsúcson

Az amazonasi esőerdőben megrendezett első COP-nak ki kellett volna dolgoznia egy cselekvési tervet az erdőirtás 2030-ig történő megszüntetésére. Miután a 2035-ös éghajlat-változási cselekvési tervek veszélyesen elmaradtak a várakozásoktól, a COP30-nak egy globális reagálási tervvel is elő kellett volna állnia a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozása érdekében. Egyiket sem tette meg. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában sem hozott érdemi előrelépést.  

A konferencia leglényegesebb, egyúttal legnehezebb kérdéseit az úgynevezett „mutirao” paktumban tárgyalták. A megállapodás tartalmaz egy kezdeményezést, amely szerint az országok önkéntes alapon együttműködnek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozása érdekében az iparosodás előtti szinthez képest. Ám annak ellenére, hogy Európától Latin-Amerikán át a Csendes-óceánig több mint 80 nemzet gyakorol nyomást a döntéshozókra, a konferencia nem fogadott el „útitervet” a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére.

Háromszoros cél

A világ legszegényebb nemzetei régóta panaszkodnak, hogy nincs elég pénzük olyan intézkedésekre, amelyekkel megvédhetnék gazdaságukat az emelkedő tengerszinttől, például tengerfalak építésével és az éghajlatváltozás egyéb hatásaival szemben. Még 2024-ben a fejlett országok megállapodtak abban, hogy 2035-ig évi 300 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő országoknak a klímafinanszírozásra.

Ennek nagy része az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő projektekre, például a megújuló energiára megy el, és nem az alkalmazkodásra – ami a leginkább sújtja őket. A Belémben elfogadott „háromszoros” cél azt jelentheti, hogy a 300 milliárd dollárból 120 milliárd dollárt az alkalmazkodásra különítenek el, de hogy melyek azok, annak részletei még mindig nincsenek megfogalmazva.

Metánnal kapcsolatos ígéretek

A metánkibocsátás csökkentése – amely a szén-dioxid után a második legnagyobb hozzájáruló tényező a klímaváltozásban – a globális felmelegedés megfékezésének egyik leggyorsabb módjának tekinthető. Bár körülbelül 12 évig a légkörben marad, a „szuperszennyező anyag” 20 év alatt nagyjából 80-szor erősebb, mint a szén-dioxid _.

A COP30-on hét ország – Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Németország, Norvégia, Japán és Kazahsztán – írt alá egy nyilatkozatot, amelyben ígéretet tettek arra, hogy a fosszilis tüzelőanyag-szektorban „közel nulla” metánkibocsátást érnek el

Tracy Carty, a Greenpeace International klímapolitikai szakértője elmondta: „Egy olyan pillanatban, amikor a világnak sürgős fellépésre van szüksége a kibocsátások terén, ez a COP30-eredmény olyan, mintha egy hullámvölgyben eveznénk. Ezeket a tárgyalásokat kisiklatta a nem megfelelő klímafinanszírozás, a G20-országok – különösen a fejlett országok – gyenge vezetése, valamint a fosszilis tüzelőanyag-ipar erős keze.„

Mint mondta: „A két hétig tartó heves tárgyalások ellenére a fejlett országok csak egy szánalmasan gyenge célkitűzésben egyeztek meg. A COP30 konferencia (COP30) keveset tett az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozási célkitűzéseinek előmozdítása érdekében, és nem is ösztönözte a fejlett országokat arra, hogy az elkövetkező évekre közfinanszírozást biztosítsanak. A fejlett országok ismét zárva tartották a pénztárcájukat, annak ellenére, hogy a legnagyobb fosszilis tüzelőanyagokból és szupergazdag szennyezőkből származó adók kivetésével billiónyi közfinanszírozást lehetne felszabadítani. Ez lenne az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása a gyakorlatban.”