Kővel üzennek egymásnak a vad csimpánzok –új kommunikációs formát azonosítottak Nyugat-Afrikában

A Wageningen Egyetem és Kutatóközpont és a Német Prímakutató Központ tudósai öt évig tartó, Nyugat-Afrikában végzett terepkutatás során videóanyagot gyűjtöttek öt különálló helyszínről a Bissau-Guinea rezervátumon belül. Bizonyos területeken feltűnő viselkedésmintát figyeltek meg: a kifejlett hím csimpánzok ismétlődően köveket dobáltak a fatörzseknek, aminek következtében jellegzetes kőhalmok alakultak ki a fák tövében.

A Biology Letters újságban publikált tanulmány vezetőszerzője a viselkedésre Sem van Loon a „kővel támogatott dobolás” elnevezést használja. „Úgy tűnik, hogy kapcsolatban áll a klasszikus kéz- vagy lábdobolással az üreges támasztógyökereken, amelyet a csimpánzok távoli információátadásra vagy dominancia kifejezésére használnak” magyarázza.

Egyértelmű különbségek is megfigyelhetők, ugyanis a kövek dobálása előtt az állatok gyakran adnak ki hangos lihegést-kiabálást, amit csend követ – ez ellentétes a hagyományos dobolás mintázatával, ahol a csend általában a zajt megelőzi.

Van Loon azt gyanítja, hogy ez a viselkedés mögött más motiváció áll. „Elképzelhető, hogy ezek a hangos, mély frekvenciájú zajok messzebbre terjednek, mint a csoporton belüli szokásos kommunikáció. A kő fatörzshöz csapódásának akusztikai jellemzői ezt lehetővé teszik a sűrű erdőben.”

A megfigyelések a kulturális szokásra utalnak. A fiatal csimpánzok a viselkedést az idősebb csoporttagoktól sajátítják el, ami arra utal, hogy a viselkedés szociálisan tanult, nem pedig genetikailag örökölt.

Marc Naguib, viselkedési ökológia professzor hangsúlyozza a felfedezés tágabb jelentőségét. „Azt mutatja, hogy a kultúra nem csak az embereknél jelenik meg és hogy ezeket a viselkedéseket a természet megvédése során is figyelembe kell venni.”

Forrás: Jane Goodall Intézet

Fotó. unsplash.com