Az év madara idővel egyre bizalmasabbá válik az emberrel

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az „Év madara” programot, amelynek célja a természetvédelmi szempontból érintett fajok és madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. A több mint négy évtizede zajló kezdeményezés legutóbbi állomásaként a lakossági internetes szavazást most az énekes rigó nyerte meg.

Az énekes rigó a fekete rigónál kisebb termetű madár, a hím és a tojó külseje egyforma. Felsőtestük olívabarna, torkuk fehéres színű, begyük, mellük és testoldalaik sárgásfehér alapon barna foltosak. Szárny- és faroktollaik sötét olajbarnák, repülés közben pedig jól láthatók sárgás alsó szárnyfedőik. A kirepült fiatalok megjelenése az öreg madarakéhoz hasonló, ám szárnyfedőik végén jellegzetes sárga „rigófoltok” figyelhetők meg, amelyek az életkorra utalnak.

A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hímek rendkívül szép éneke, amely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számít. Erre utal az is, hogy a magyar mellett az angol (song thrush) és a német (Singdrossel) elnevezésben is megjelenik az „énekes” jelző.

Az énekes rigó Eurázsiában őshonos faj, de a korai európai bevándorlókkal eljutott Ausztráliába és Új-Zélandra is. Magyarországon általánosan elterjedt, a fekete rigó után a második leggyakoribb rigófaj. Eredeti élőhelyét a dús aljnövényzetű lomb- és elegyes erdők, valamint a fenyvesek jelentik. Elsősorban Nyugat-Európában, de az elmúlt évtizedekben már Magyarországon is megkezdődött a faj betelepülése a településekre, így egyre gyakrabban találkozhatunk vele kertekben és parkokban is.

A fekete rigóhoz hasonlóan elsősorban gerinctelenekkel táplálkozik, például földigilisztákkal és különféle ízeltlábúakkal, köztük sok hernyóval. Nedvesebb mikroklímájú élőhelyein étrendjének jelentős részét csigák alkotják. A házas csigákat gyakran ugyanazon a kemény felületen – többnyire kövön – töri fel, ezt nevezik „rigóüllőnek”. Nyáron és ősszel sok bogyót fogyaszt, amelyeket a fiókák etetésére is felhasznál.

Évente akár kétszer is költ. Száraz növényi szálakból és apró gallyakból álló, klasszikus csésze alakú fészkét fák ágainak törzshöz közeli részére vagy bokrokba építi. Mivel fészekhelyigénye megegyezik a fekete rigóéval, előfordulhat, hogy a két faj ugyanazon a fán vagy bokorban, egymáshoz közel, egy időben fészkel. Az énekes rigó fészkének különlegessége, hogy belső felületét a tojó nyállal kevert, korhadó faanyaggal és sárral tapasztja ki.

A tojó általában 4–5 (ritkábban 3–6) kékeszöld tojást rak, amelyeket 12–13 napig egyedül költ. Ez idő alatt a hím a közelben énekelve védi a területet. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. A gyorsan fejlődő fiatalok körülbelül két hét után hagyják el a fészket, ekkor azonban még alig tudnak repülni. A sűrű aljnövényzetben rejtőznek el a ragadozók elől, és további mintegy két héten át jellegzetes eleségkérő hanggal hívják magukhoz az etető szülőket.

A fészket elhagyó, még röpképtelen fiókák egy héten belül már képesek annyit repülni, hogy az ágak között, a szőrmés ragadozóktól nagyobb biztonságban várják, majd kövessék is a táplálékot hordó szülőket. Az emberek általában ilyen, röpképtelen vagy rosszul repülő fiókákkal találkoznak. Fontos tudni, hogy ezek a madarak nem estek ki a fészekből, és nem árvák, ezért nem szorulnak megmentésre.

Az elterjedési terület legdélebbi állományait kivéve vonuló faj. A telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten tölti. A településeken élő példányok közül főként Nyugat-Európában, de egyre inkább Magyarországon is jellemző az áttelelés. Világ-, európai és a Magyarországon 342 000–357 000 párra becsült állománya is stabil, enyhén növekvő tendenciát mutat.

Mediterrán térségeket érintő vonulása során ezt a fajt is sújtja az Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten máig élő hagyományos madárbefogás és -vadászat, amely évente mintegy 25 millió madarat érint. Ennek visszaszorítása érdekében a BirdLife International – amelynek magyarországi képviselője az MME –, valamint más szervezetek, például a Committee Against Bird Slaughter (CABS), továbbá az érintett országok nemzeti madárvédelmi szervezetei folyamatos felvilágosító és figyelemfelhívó munkát végeznek.

Hazai viszonylatban a költési időszakban végzett fa- és bokorkivágások jelentenek veszélyt az énekes rigóra is. Ennek a káros gyakorlatnak a visszaszorítása érdekében az MME 2014 óta évente két-három alkalommal médiában és közösségi felületeken futó kampányokat indít sajtóközleményekkel, riportokkal és Facebook-bejegyzésekkel.

Települési környezetben további negatív tényező a sűrű, kiterjedt bokrosok és a fiókák számára menedéket nyújtó dús aljnövényzet hiánya. A Madárbarát kert program keretében egész évben javasolt itatók és madárfürdők működtetése az énekes rigók számára is komoly segítséget jelent.

Az énekes rigó védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Forrás: mme.hu, fotó: unsplash.com