Az elmúlt években Magyarországon azért volt kevés hó, mert a téli átlaghőmérséklet tartósan az 1961–1990-es referenciaidőszak fölé emelkedett. A gyakoribb pozitív hőmérsékleti anomáliák miatt a csapadék egyre nagyobb arányban eső formájában hullott, még a meteorológiai tél hónapjaiban is. Emellett az Atlanti-óceán felől érkező enyhe, nedves légtömegek dominanciája csökkentette a tartós hideg időszakok kialakulásának esélyét a Kárpát-medencében.
A mostani jelentős havazás hátterében több, jól ismert fizikai folyamat együttes fennállása áll. Egyrészt a felmelegedő légkör több vízgőzt képes befogadni (Clausius–Clapeyron-összefüggés), ami növeli a potenciális csapadékmennyiséget. Másrészt, ha egy ilyen nedves légtömeg hideg, sarkvidéki vagy kontinentális eredetű levegővel találkozik, a csapadék intenzív formában, hóként hullhat le. A klímaváltozás hatására gyengülő és hullámzó poláris futóáramlás (jet stream) elősegítheti, hogy a hideg levegő mélyebbre nyomuljon Európába, miközben délről vagy nyugatról nedvességben gazdag levegő érkezik fölé.
Fontos hangsúlyozni, hogy a klímaváltozás következménye nem az események „eltűnése”, hanem azok eloszlásának átalakulása. A ritkább, de szélsőségesebb téli csapadékesemények, köztük az erős havazások, jól illeszkednek a megfigyelt és modellezett trendekhez. Magyarországon hosszú távon a havas napok száma csökken, ugyanakkor az egy-egy alkalommal lehulló hó mennyisége időnként kifejezetten nagy lehet. Ez a látszólagos paradoxon a klímaváltozás egyik legfontosabb, tudományosan jól megalapozott jellemzője.
Fotó: unaplsh.com
A témában olvashatod még...
-
Betiltja a hús és a fosszilis tüzelőanyagok reklámozását Amszterdam a klímaváltozás elleni harc részeként
-
Az állateledelek előállítása nagyon környezetkárosító, de van megoldás a probléma áthidalására
-
Az Egyesült Államok kilépett számos kulcsfontosságú klímavédelmi intézményből
-
A klímakutatók 2025-ben 157 szélsőséges időjárási eseményt azonosítottak
-
Tudósok mutatnak rá, mit kezdjünk az őszi avarral