Egészen más összetételű a hó napjainkban, mint százötven éve volt

A frissen hullott hó tisztának tűnik, valójában azonban a légkör aktuális állapotának „lenyomata”. A hópelyhek kialakulásuk és lehullásuk során számos anyagot megkötnek, így kiváló indikátorai a környezeti szennyezésnek. De mit tartalmaz a hó napjainkban, és mennyiben volt más a helyzet az ipari forradalmak előtt?

Régen, gyerekként mi is egymás szájába tömtük a havat, és ez a gyerekek közt ma sincs másként. Pedig a hó már a nyolcvanas, kilencvenes években sem volt makulátlanul tiszta. A hó lényegében fagyott csapadék, amely kialakulásakor – ahogy a vízgőz kondenzálódik és kristályosodik – a légkörben levő részecskéket és gázokat is „megköti”. A légszennyező anyagok (finom por, fémek, nitrogén- és kénvegyületek, szerves molekulák) tehát beépülnek a hóba, még mielőtt leesnének. 

A mai, iparosodott világban a hó összetétele jelentősen eltér a természetes állapottól. A friss hó tehát korántsem „tiszta víz”. 

Fémek és elemek:

A hóban gyakran kimutatható többféle fém és nyomelem, így például Al, Cu, Fe, Li, Mg, Mn, Zn, amelyek nagyrészt a légkörben levő aeroszolokból és antropogén forrásokból erednek. Ezek koncentrációja szignifikánsan összefügg a közeli légszennyező gázok (pl. NOx, CO) és a finomszemcsés részecskék (PM2.5 és PM10) mennyiségével. 

Szerves légszennyezők:

Ugyancsak kimutathatóak policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), amelyek fosszilis tüzelőanyagok és biomassza égésekor keletkeznek. Ezek a vegyületek mutagén vagy rákkeltő hatásúak lehetnek, és a hóolvadással vízbe kerülnek.

 Mikro- és nanorészecskék

A legújabb kutatások szerint a hó egyfajta „ideiglenes tározó” a légköri mikroműanyagok számára is, például alkidok, polietilén és etilén-vinil-acetát fragmentumok találhatók még természetvédelmi területeken hulló hóban is. 

Ionos és szervetlen vegyületek

A hó hordozhat oldott ionokat, például szulfátokat, nitrátokat, ammóniumot, különféle sókat és egyéb anionokat/kationokat, amelyek részben természetes eredetűek (tengerből, talajporból) és részben antropogén forrásokból származnak. 

Az ipari forradalmak előtt a hó kémiai összetétele jóval egyszerűbb volt. Főként természetes eredetű anyagokat tartalmazott: tengeri só aeroszolokat, vulkáni hamut, talajpor-részecskéket, valamint biológiai eredetű anyagokat, például polleneket vagy mikroorganizmusokat. Bár természetes forrásból akkor is kerültek savas komponensek a légkörbe (például vulkáni gázokból), ezek térben és időben korlátozottak voltak, és nem okoztak globális léptékű terhelést.

Nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a hó toxikus lenne, de a hó kémiai összetétele messze nem azonos a tiszta fagyott vízzel, sok esetben értékes környezeti indikátorként használják a légszennyezés és hosszú távú légköri folyamatok vizsgálatában. 

Összességében a hó összetétele jól tükrözi az emberi tevékenység hatását a légkörre. Míg korábban a hó elsősorban a természetes folyamatok „archívuma” volt, ma egyre inkább az antropogén szennyezés hordozójává válik, figyelmeztetve arra, hogy a levegő tisztasága szorosan összefügg a csapadék minőségével is.