Egyre több bejelentés érkezik segítségre szoruló madarak miatt

A felsorolt fajok eltérő vonulási stratégiát követnek: a fehér gólya hosszú távú vándor, amely a telet jellemzően Afrikában tölti, míg a gémek és a kócsagok többnyire csak Európa enyhébb klímájú térségeibe húzódnak vissza a hideg beköszöntével. Mindkét csoportban előfordulnak azonban olyan egyedek, a gémek és kócsagok esetében nagyobb arányban, a gólyáknál ritkábban, amelyek megkísérlik a teljes téli időszak átvészelését a Kárpát-medencében – írja a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. 

A vastag, jól hőszigetelő tollazat miatt maga a hideg általában nem jelent komoly gondot számukra: ezt jól mutatja, hogy a mentésre szoruló madarakat is sok esetben fedetlen, fűtetlen kifutókban helyezik el.

A téli túlélés valódi nehézségét inkább a táplálékhiány okozza.

Ilyenkor alig érhetők el az ízeltlábúak, a kétéltűek és a hüllők, a halak kevésbé aktívak, a kisemlősök pedig rejtettebb életmódot folytatnak, ami komoly kihívást jelent az itt maradó madarak számára. Előfordul, hogy egy-egy példány betegség vagy sérülés miatt nem tud elvonulni, de sok esetben a  helyben maradás okát nem lehet egyértelműen megállapítani – jelzi a ddnp.hu

Gyakran fordulnak a nemzeti park igazgatóságokhoz azzal a kéréssel, hogy fogják be és mentsék meg a telelő madarakat. Ilyenkor a szakemberek először azt vizsgálják meg, hogy az adott egyed sérült vagy beteg-e, tehát például lóg-e a szárnya, rendellenesen mozog-e, vagy szokatlanul közel engedi-e magához az embert. Fontos szempont az is, hogy hideg időben az állatok igyekeznek spórolni az energiájukkal, ezért csak indokolt esetben repülnek fel. Amennyiben a madár képes repülni, nem próbálják meg üldözni vagy befogni, mivel ez kimerüléshez vagy sérüléshez vezethet. Ha viszont az állat röpképtelen és biztonságosan megfogható, akkor természetvédelmi mentőhelyre vagy állatmenhelyre szállítják.

A természet működésének része, hogy az élőlények élete egyszer véget ér. A mérsékelt égövben a tél általában a legnehezebb időszak a túlélés szempontjából, és a gyengébb alkalmazkodóképességű egyedek gyakran nem vészelik át. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy a természetben semmi sem vész kárba: az elhullott állatok más fajok (sasok, ölyvek, rókák vagy sakálok) számára jelentenek táplálékot, ezzel is hozzájárulva azok fennmaradásához. A téli időszakban elpusztuló madarak száma szerencsére csak elenyésző része a hazai költőállománynak, így a fajok hosszú távú fennmaradását nem veszélyezteti.

Bár az evolúció ilyen működése elsőre ridegnek tűnhet, évmilliárdok óta ez biztosítja az élővilág fennmaradását. Természetvédelmi megközelítésből elsősorban akkor indokolt az emberi beavatkozás, ha egy védett faj egyede emberi tevékenység következtében sérül meg – például áramütés, ütközés vagy gázolás miatt. Ugyanakkor az állatvédelmi, állatbarát indíttatású mentéseknek is megvan a létjogosultsága, és a különböző szervezetek szükség esetén képesek együttműködni, kiegészíteni egymás munkáját, még ha a motivációik nem is mindig azonosak.

Ha valaki úgy ítéli meg, hogy segítségre szoruló madarat lát, érdemes felvennie a kapcsolatot szakembereikkel. Mint írják, kollégáik a rendelkezésre álló szakmai tudásuk és a fenti szempontok alapján döntenek arról, hogy természetvédelmi szempontból indokolt-e a beavatkozás.

Fotó: ddnp.hu