Miközben értékes, oltalom alatt álló erdei élőhelyek tűnnek el, a kivágott és energiatermelésre felhasznált faanyag jelentős része nem a lakosság fűtését szolgálja, hanem elvész, és lényegében a környezetet melegíti – olvasható a greenpeace.org oldalán. Több civil és szakmai szervezet erre a rendszerszintű ellentmondásra hívta fel a figyelmet egy, a Bükki Nemzeti Park területén található vágásterületen.

Mint emlékeztetnek: Magyarországon az erdők túlnyomó többségében folyik faanyagtermelés, még olyan területeken is, amelyek védettnek számítanak vagy a Natura 2000 hálózat részét képezik. Az a szemlélet, amely az erdőt elsősorban kitermelhető nyersanyagként kezeli, különösen súlyosan érinti a nemzeti parkokat. A Bükki Nemzeti Park csaknem ötven éve létezik, ennek ellenére ma is rendszeresen jelennek meg területén újabb tarvágások. Nem ritka, hogy száz évnél is idősebb tölgyesek és bükkösök esnek áldozatul a fakitermelésnek, pedig ezek az erdők pótolhatatlan élőhelyek, számos ritka és fokozottan védett faj otthonai, és meghatározó szerepet töltenek be az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében.

Kiemelik: A kivágott faanyag több mint fele ráadásul nem hosszú távú felhasználásra kerül. Száz kivágott fából hatvankettőt elégetnek, ezek közül húsz biomassza erőművekbe jut. Ez évente körülbelül egymillió négyszázezer köbméter tűzifát jelent, ami akkora mennyiség, hogy több hatalmas sportlétesítményt is teljesen meg lehetne tölteni vele. A tűzifaként felhasznált fa mintegy hatvan százaléka természetes, nagy ökológiai értékű erdőkből származik.

Mindez különösen annak fényében problematikus, hogy ezek az erőművek az ország villamosenergia igényének csupán néhány százalékát fedezik. Egy kiegyensúlyozott nap és szél alapú energiarendszerben a jelenleg elégetett biomassza mennyisége viszonylag csekély számú, korszerű szélturbinával és mérsékelt naperőművi kapacitásbővítéssel is kiváltható lenne. Ez mindössze kis mértékű növekedést jelentene a hazai megújuló energia termelésében – teszik hozzá.

A jelenlegi helyzet nem egyedi döntések eredménye, hanem annak a hosszú idő alatt kialakult rendszernek a következménye, amelyben a faanyagtermelés rendre megelőzte az ökológiai szempontokat. A szakmai tudás és tapasztalat rendelkezésre áll, a kérdés inkább az, hogy milyen értékrend és milyen ösztönzők mentén érvényesül. Bár az erdőgazdálkodás jogszerű keretek között zajlik, a szabályozás mégsem nyújt valódi garanciát a legértékesebb erdők megőrzésére. A tervezési és egyeztetési folyamatok során a természetvédelmi érvek gyakran háttérbe szorulnak a gazdasági érdekekkel szemben, még akkor is, ha nemzeti parkokról van szó.

A változáshoz világos állami és jogi iránymutatásra lenne szükség, amely kimondja, hogy a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken kizárólag a természet megóvása lehet az elsődleges cél. Jelenleg az egyeztetések sokszor kényszerű kompromisszumokhoz vezetnek, ahol a természetvédelem csupán jelképes korrekciókat tud elérni a fakitermelési tervekben. Ennek következtében az erdők eredeti rendeltetése és élővilága sérül, és előfordul, hogy egy jogilag szabályos beavatkozás valójában akadályozza a természetes megújulást.

Az erdők értéke messze túlmutat azon, hogy tüzelőanyagként szolgálhatnak. Összetett ökológiai rendszerekről van szó, amelyek hűtik a levegőt, párologtatnak, árnyékot adnak, mérséklik a szelet és csökkentik az időjárási szélsőségeket. Minél nagyobb és összefüggőbb egy erdőtömb, annál erősebben érvényesülnek ezek a hatások. Amikor vágásterületekkel feldaraboljuk vagy felszámoljuk őket, ezek a szolgáltatások megszűnnek, és ennek következményeit az egész társadalom megérzi.

Az Erdőszeretet Szövetség, a Greenpeace Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország február elején Lillafüreden közösen emelte fel a hangját védett erdeink érdekében. Álláspontjuk szerint közös felelősségünk megállítani az erdők további túlhasználatát, visszaszorítani az erőforrás pazarlást, és természetkímélőbb erdőkezelési módszereket alkalmazni. Rámutattak arra is, hogy ha csupán annyi fával kevesebbet termelnénk ki, amennyi jelenleg biomassza erőművekbe kerül, a fakitermelés volumene máris jelentősen csökkenne, és a legértékesebb védett területek nagy része újra zavartalan élőhellyé válhatna.

A szemléletváltás nem elvont elképzelés. Az ország erdőterületének egy részén már most is működnek olyan gazdálkodási formák, amelyek folyamatos erdőborítást biztosítanak, megóvják az élőhelyeket, és hosszú távon is fenntartható faanyag ellátást nyújtanak. A szükséges tudás adott, a döntések meghozatala azonban nem halogatható tovább.

A szervezetek hangsúlyozták, hogy olyan erdőgazdálkodásra van szükség, amely az erdőt nem puszta nyersanyagforrásként, hanem élő, összefüggő rendszerként kezeli. Az erdők jövője nem csupán természetvédelmi kérdés, hanem mindannyiunk életminőségének és hosszú távú biztonságának alapja. Forrás: greenpeace.org