A Kis-Balaton mérsékli a Balatonba jutó mikroszennyezők mennyiségét, így kulcsfontosságú szerepe van a tó víztisztaságában

A mikroszennyezők közt az elemzések összesen 41 különböző gyógyszerhatóanyag jelenlétét mutatták ki a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerében. Ezeknek a gyógyszerhatóanyagoknak több mint fele a Balatonba jutó vízben már nem észlelhető.

Egy friss kutatás új, eddig kevésbé hangsúlyozott aspektusból mutatja be a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) jelentőségét a Balaton védelmében. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI), a Pannon Egyetem Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központja, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakemberei legújabb tanulmányukban a KBVR gyógyszerhatóanyag-eltávolító képességét vizsgálták.

A Journal of Water Process Engineering folyóiratban megjelent publikáció egy teljes évet átfogó vizsgálatra épül, amely során a kutatók a KBVR területéről, valamint annak befolyó és elfolyó vizeiből származó mintákat elemeztek.

Az elemzések összesen 41 különböző gyógyszerhatóanyag jelenlétét mutatták ki, amelyeket tíz hatóanyagcsoportba soroltak. A kimutatott vegyületek között elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére alkalmazott készítmények, különféle hormonok, valamint szorongáscsökkentők hatóanyagai fordultak elő nagy arányban. Az előfordulás gyakorisága alapján az opioidok, a helyi érzéstelenítők és bizonyos antidepresszánsok voltak a legjellemzőbbek.

A vízgyűjtő területen több jelentős termálfürdő is található, például Hévízen, Zalakaroson és Kehidakustányban, továbbá a Zala folyón keresztül számottevő mennyiségű tisztított szennyvíz is érkezik ide. Ezek az értékek a nemzetközi adatok tükrében átlagosnak tekinthetők, mivel hasonló gyógyszerterhelési szintek számos külföldi folyóban és tóban is kimutathatók, különösen a nagy népsűrűségű vagy gyógyturizmus által érintett régiókban.

A Kis-Balaton jelentős terheléstől mentesíti a Balatont (Fotó: ökolab.hu)

A vizsgálati eredmények alapján a gyógyszerhatóanyag-terhelés jelentős térbeli és időbeli ingadozást mutat. A kutatók megállapítása szerint a szennyezőanyagok legfőbb forrásai a Zala folyó és a Kiskomáromi-csatorna. Az egyes évszakok között számottevő különbségeket tapasztaltak mind a kimutatott hatóanyagok mennyiségében, mind azok koncentrációjában.

Az elemzések arra utalnak, hogy a vízvédelmi rendszerbe eredetileg bekerülő gyógyszerhatóanyagok több mint fele a tározóból kifolyó, a Balatonba jutó vízben már nem észlelhető. Ugyanakkor bizonyos hormonok, epilepszia elleni készítmények és nem-szteroid gyulladáscsökkentők esetében időszakosan koncentrációnövekedés is előfordulhat ezen a szakaszon. A kutatók szerint az elfolyó vízben mért magasabb értékek a Kis-Balatonban zajló természetes belső folyamatok következményei, elsősorban az üledékből történő felszabadulás eredményeként.

Összességében a kutatás rámutat arra, hogy a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer a Balaton védelmében egy eddig kevésbé ismert, ugyanakkor kiemelten fontos szerepet tölt be, mivel az év nagy részében jelentősen mérsékli a tóba jutó mikroszennyezők mennyiségét. Bár bizonyos időszakokban a tározórendszer átmenetileg maga is szennyező forrássá válhat, megfelelő üzemeltetéssel és vízkezelési megoldásokkal ez a hatás csökkenthető. Ennek köszönhetően a Kis-Balaton hosszú távon is hatékony védelmet biztosíthat a Balaton számára.

Forrás: hun-ren.hu

Fotó: MT/ Varga György