Egy új felfedezés szerint a csimpánzok rovarokkal gyógyítják a sebeiket

Alig volt bizonyíték arra, hogy az állatok biológiailag aktív anyagokkal kezelhetik sebeiket. A csimpánzokról eddig is ismert volt, nyalogatják a sebeikaet, vagy gyógynövényt tesznek rá, de most új felfedezések láttak napvilágot.

„Nem tudjuk pontosan, milyen gyakran fordulnak elő, mennyire tudatosak, illetve mennyire kreatívak a csimpánzok, amikor a sebeik kezeléséről van szó. Kelet-Afrikában, Ugandában végzett legfrissebb terepi megfigyelések most izgalmas betekintést nyújtanak abba, hogyan birkóznak meg ezek az állatok sérüléseikkel. Mint primatológus, lenyűgöz a csimpánzok kognitív és társas élete, és az, hogy a betegséggel kapcsolatos viselkedéseik mit árulnak el az emberek gondoskodásának és empátiájának evolúciós gyökereiről. A csimpánzok legközelebbi élő rokonaink közé tartoznak, és rengeteg mindent tanulhatunk magunkról általuk” – írja a Jane Goodall Intézet.

Ötször figyelték meg a Kibale Nemzeti Parkban végzett kutatások során, amint az állatok repülő rovarokat helyeztek saját nyílt sebeikre, illetve egy megfigyelésen regisztrálták, azt, ahogy egy másik egyedet gyógyítottak ezen a módon. Mindez a viselkedésforma azt mutatja, hogy nincsenek a csimpánzok kiszolgáltatva sérülés esetén. Képesek kísérletezni néha egyedül vagy társaikkal. A kutatók szerint ezt túl korai lenne „gyógymódnak” nevezni, mégis kreatív és olykor együttműködő módon reaagálnak a sérülésekre. Az új megfigyelések nemcsak tovább árnyalják a szakemberek ismereteit a csimpánzokról, és de betekintést engednek a gondoskodási ösztöneink közös evolúciós gyökereibe.

„A rovaralkalmazásokat véletlenül figyeltük meg, miközben a dzsungelben követtük és filmeztük viselkedésüket, de különös figyelmet fordítottunk a nyílt sebekkel rendelkező csimpánzokra. Az összes megfigyelt esetben a cselekvések sorrendje szándékosnak tűnt. A csimpánz elkapott egy azonosítatlan repülő rovart, ajkai vagy ujjai között mozdulatlanná tette, majd közvetlenül a nyílt sebre nyomta ” -olvasható az Intézmény oldalán.

A megfigyelések szerint ugyanazt a rovart néha többször is visszahelyezték a sebre, néha azután, hogy rövid ideig a szájukban tartották, mielőtt végleg eldobták. Más csimpánzok nagy érdeklődéssel figyelték a műveletet. Leggyakrabban a csimpánz saját sebére irányult a viselkedés. Egy olyan esetet is regisztráltak, amikor egy fiatal nőstény a testvére sebére helyezett rovart. Ugyanerről a közösségről készült korábbi tanulmányból tudható, hogy a csimpánzok leveleket is nyomnak a nem rokon egyedek sebeire. Mindez felveti a kérdést, hogy vajon a „gyógyítás” túlnyúlhat a családtagokon?

Az bizonyos, hogy a megfigyelt gondoskodás fontos információkat hordozn az empátia és együttműködés korai evolúciós alapjairól. A most megfigyelt cselekvési sor nagy hasonlóságot mutat a Gabon területén élő közép-afrikai csimpánzoknál dokumentált rovaralkalmazásokkal, a hasonlóság arra utal, hogy a rovarok sebeken való alkalmazása sokkal elterjedtebb csimpánzviselkedés lehet, mint eddig sejtették.

Forrás:janegoodall.org