Friss kutatások megerősítik, hogy a cékla igazi szuperélelmiszer

A cékla (Beta vulgaris) ősei már az ókori görög és római kultúrákban is ismertek voltak, bár ekkor még elsősorban a leveleit fogyasztották. A gyökérzöldségként ismert forma elterjedése a középkorra tehető, Európában és a Közel-Keleten egyaránt. A céklát sokáig népi gyógyászati célokra is használták, vérképzőnek és tisztítónak tartották, bár ezek a megfigyelések akkor még tapasztalati úton születtek. Tudományos szempontból a cékla kutatása a 20. század második felében kapott lendületet, amikor a növény pontos tápanyagösszetételét és biológiai hatásait kezdték vizsgálni.

A cékla alacsony energiatartalma mellett jelentős mennyiségben tartalmaz folátot, C-vitamint, káliumot, magnéziumot és mangánt. Különösen figyelemre méltó az inorganikus nitrátok jelenléte, amelyek a szervezetben nitrogén-monoxiddá alakulnak. Ez a molekula kulcsszerepet játszik az erek tágulásában és a vérkeringés szabályozásában. A cékla jellegzetes vörös színét adó betalainok erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású vegyületek, amelyek képesek semlegesíteni az oxidatív stressz során keletkező szabad gyököket. Az élelmi rosttartalom pedig az emésztőrendszer egészségét támogatja, és hozzájárul a kiegyensúlyozott anyagcseréhez.

A cékla egyik legfontosabb tulajdonsága a szív- és érrendszerre gyakorolt hatása. Számos vizsgálat igazolta, hogy a cékla vagy a céklalé rendszeres fogyasztása mérhető vérnyomáscsökkenést eredményezhet, különösen középkorú és idősebb felnőttek esetében. A hatás hátterében elsősorban a nitrát-nitrogén-monoxid útvonal áll, amely javítja az érfalak rugalmasságát és csökkenti az érrendszeri terhelést. Ez a mechanizmus magyarázza, hogy a cékla fogyasztása miért járulhat hozzá a hipertónia és az abból fakadó szövődmények kockázatának mérsékléséhez.

Az elmúlt évek kutatásai arra is rámutattak, hogy a cékla nem csupán közvetlenül hat a szervezetre. Egy közelmúltbeli nemzetközi tanulmány szerint a céklalé rendszeres fogyasztása megváltoztatja a szájüregi és bélmikrobiom összetételét, ami elősegíti a nitrátok hatékonyabb átalakulását nitrogén-monoxiddá. Ez különösen idősebb embereknél bizonyult jelentősnek, ahol a vérnyomáscsökkenés mértéke szoros összefüggést mutatott a mikrobiom változásaival. Ez az eredmény új megvilágításba helyezi a cékla hatásmechanizmusát, és azt sugallja, hogy az élelmiszerek és a mikrobiom kapcsolata kulcsszerepet játszik az egészségmegőrzésben.

A cékla fogyasztása emellett összefüggésbe hozható a krónikus gyulladás csökkenésével, ami számos civilizációs betegség, köztük a szívbetegségek és az anyagcsere-zavarok kialakulásában alapvető tényező. Az antioxidáns hatás révén a sejtek védettebbé válhatnak az oxidatív károsodásokkal szemben, amelyek az érelmeszesedés és egyes degeneratív betegségek hátterében állnak. Bár a cékla nem gyógyszer, rendszeres fogyasztása tudományosan is alátámasztott módon járulhat hozzá a megelőzéshez.

Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vegyszermentes, ökológiai módon termesztett cékla nemcsak környezeti szempontból kedvezőbb, hanem beltartalmi értékei miatt is előnyösebb lehet. Kutatások és termesztési tapasztalatok alapján az ilyen körülmények között nevelt növények gyakran magasabb antioxidáns-tartalommal rendelkeznek, mivel a növény saját védekező mechanizmusai erősebben működnek. A cékla esetében ez különösen fontos, hiszen a betalainok és más bioaktív anyagok mennyisége szoros összefüggést mutat a termesztési móddal. A vegyszermentes termesztés emellett csökkenti a nitrátok kedvezőtlen felhalmozódásának kockázatát, ami intenzív műtrágyázás mellett gyakrabban fordul elő.

Fotó: unsplash