Három dolog, ami hatalmas jégtakaró-összeomlást okozhat

A grönlandi és az antarktiszi jégtakarók rendkívül érzékenyek a globális felmelegedésre, és a tudósok egyre inkább aggódnak amiatt, hogy a globális hőmérséklet emelkedése esetén a jégtakarók nagy része összeomolhat – írja a phys.org.

A tudósok három tényezőt azonosítottak, amelyek kiválthatják a grönlandi és az antarktiszi jégtakarók további veszélyeztetését.

Ez a három instabilitási tényező a tengeri jégtakaró instabilitása (Misi), a tengeri jégszirt instabilitása (Mici) és a felszíni emelkedés olvadási instabilitása (Semi).

Az első (Misi) akkor következik be, amikor a jégtakaró alatti tengerfenék lefelé lejt a jégtakaró belseje felé. Az Antarktiszt szegélyező úszó jégplatformok túl gyengék ahhoz, hogy lassítsák a jég óceánba áramlását. Emiatt a jégtakaró visszahúzódása felgyorsul, és visszafordíthatatlanná válhat. Amikor ez megtörténik, a jég vastagsága a szárazföld belsejében nő, ami azt jelenti, hogy több jég kerül a jégtakaróból az óceánba, ami a jégtakaró elvékonyodását és további visszahúzódását okozza.

A második tényező (Mici) a jégtakaró szétesése után visszamaradt jégsziklák összeomlásával kapcsolatos. Ezek a jégsziklák, ha magasabbak lesznek egy 30 emeletes épületnél, szerkezetileg instabillá válnak és hidraulikus repedések miatt összeomlanak.

Ez egy olyan folyamat, amelynek során a felszíni olvadékvíz kitölti a hasadékokat, ami a repedések megnyílását és a jégpolcok szétesését okozza. Összeomlásuk a jégtakaró gyors visszahúzódását eredményezné, mivel mögöttük további, magasabb jégsziklák – amelyek szintén hajlamosak a szétesésre – kerülnének elő.

A harmadik (Semi) azzal kapcsolatos, hogy a jégtakaró olvadása a felszínének magasságcsökkenését okozza, ami magasabb levegőhőmérsékletnek teszi ki, és tovább növeli az olvadást.

Mely régiók a legsebezhetőbbek?

A Nyugat-Antarktisz, amely a világ leggyorsabban mozgó gleccsereinek, többek között a Pine Island és a Thwaites gleccsereknek ad otthont, különösen sebezhető a globális felmelegedéssel szemben. A felszíni olvadás instabilitása különösen aggasztó Grönlandon, ahol az elmúlt évtizedben megnőtt a felszíni olvadás, és ez a jégveszteség fő oka lett.

Műholdas megfigyelések kimutatták, hogy ezeken a területeken a gleccserek visszahúzódtak, elvékonyodtak és gyorsabban haladnak az óceán felé, ami arra utal, hogy a Misi folyamat valószínűleg már megkezdődött ebben a régióban. Ugyanakkor számítógépes modellek azt mutatják, hogy ezeknek a gleccsereknek a visszahúzódása a jövőben is folytatódni fog. Azok a körülmények, amelyek ilyen magas jégszirt kialakulásához vezethetnek, és az, hogy összeomlásuk ilyen drámai következményekkel járna-e, még mindig nem teljesen tisztázottak.

Mi történhet?

Ha egy (vagy több) ilyen instabilitás bekövetkezik, a jégtakaró egyes részei visszafordíthatatlanul visszahúzódnának, ami a jelenlegi előrejelzéseknél sokkal gyorsabb tengerszint-emelkedést eredményezne. Az egész régió jégtakarójának teljes visszahúzódása még mindig évszázadokba telne.

De a nyugat-antarktiszi katasztrofális Mici-vezérelt visszahúzódás esetén ez alig 300 év alatt megtörténhet. Így 2300-ra már sokkal nagyobb mértékben járulnának hozzá a jégtakarók a tengerszint emelkedéséhez, és világszerte gyakrabban fordulnának elő part menti áradások. Általános szabályként elmondható, hogy minden centiméternyi tengerszint-emelkedés további 6 millió embert tesz ki part menti áradások veszélyének.

Az IPCC legújabb jelentése szerint a tengerszint 2100-ig 0,3 és 1,6 méter között emelkedhet, a jövőbeli üvegházhatású gázok kibocsátásától függően. Azonban 2300-ig 15 méternél nagyobb emelkedés sem zárható ki.

Forrás: phys.org

Fotó: Unaplash.com