Rekordszámú réce jelent meg a Dunakanyarban, bár ennek okai nem feltétlenül kedvezőek a természetre nézve

Sokat romlott hazánk vadvízi élőhelyeinek állapota az elmúlt évtizedek során, noha nemzetközi szinten is számottevő területekről van szó. A vízi élőhelyek minőségét jól jelzik a madárfajok, amelyek afféle indikátorként szolgálnak. Éppen ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vízimadár-védelmi Szakosztálya, valamint a Magyar Vízivad Kutató Csoport megfigyelőhálózata hónapról hónapra összehangolt adatgyűjtéseket végez – írja a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága. 

Az 1996 óta zajló vízivad-monitorozás 23 kiemelt területéből 7 a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi körébe tartozik. Köztük van a Duna Szob és Budapest közötti szakasza is, ahol a klímaváltozással és számos más hatással összefüggésben sajnálatos módon évről évre csökken a megfigyelhető vízimadarak száma.

Mindezek ellenére, írja a portál,  akad egy különleges récefaj, amely Magyarországon éppen ezen a területen jelent meg először fészkelőként, és azóta is látványos állománynövekedést mutat.

A nagy bukó (Mergus merganser) sokáig csupán átvonuló vagy telelő fajként szerepelt a hazai faunalistákon. Bár nagyobb vízfelületeken rendszeresen felbukkant, jellemzően csak a novembertől márciusig tartó időszakban lehetett vele találkozni. Fordulópontot jelentett 2004, amikor Verőce térségében sikerült megfigyelni egy fiókáit vezető tojót: ez volt az első hiteles hazai költési adat. Azóta a faj egyedei – egyre növekvő számban – minden esztendőben költenek a Dunakanyarban.

Mivel a nagy bukó különleges fészkelési stratégiát követő, odúlakó madár, a költések közvetlen ellenőrzése rendkívül nehéz. Emiatt inkább a nyár végén végzett felmérések során észlelt fiatal példányok száma alapján vonunk le következtetéseket. Az elmúlt években a nagymarosi és a szobi zátonyokon több alkalommal is 120–150 fiatal madár töltötte együtt az éjszakát, ami hozzávetőlegesen 15–30 család jelenlétére utal.

A költések gyarapodásával párhuzamosan a Dunán telelő nagy bukók állománya is növekedni kezdett. Míg 1996 és 2022 között az egész ország éves összesített adatai sem érték el ezt a szintet, addig 2025 decemberében egyedül a Dunakanyarban 523 példányt számoltam össze mindössze 60 folyamkilométeres szakaszon.

Bár a faj állományának emelkedő tendenciája vitathatatlan, elterjedésének hátterében álló okok nem feltétlenül kedvezőek. A Dunában egyre nagyobb számban megjelenő invazív, idegenhonos gébfajok (Gobiidae spp.) ideális táplálékot jelentenek a nagy bukó számára. Ugyanakkor e halfajok terjedése a halfauna kedvezőtlen, természetvédelmi szempontból aggasztó átalakulására is egyértelműen rávilágít – summázza a cikk.

Szöveg és képek forrása: dunaipoly.hu