Szavazással dőlt el, hogy a fáslegelő legyen az év élőhelye

Az Év élőhelye kezdeményezés célja, hogy évről évre egy-egy élőhelytípust közelebb vigyen a nagyközönséghez. Az egy hónapon át zajló közönségszavazáson a szikes tavak, a láprétek és a fáslegelők versengtek egymással, melynek végén a fáslegelő került ki győztesen. Ennek eredményeként 2026-ban ez a különleges, másodlagos élőhely viselheti az Év élőhelye címet – írja az mme.hu.

Magyarországon a fáslegelők elterjedése területileg eltérő. Különösen látványos példáik találhatók az Alföld egykori vízjárta vidékein, valamint a megmaradt dél-alföldi pusztákon, így Bélmegyer térségében. Szép állományaik vannak Tolnában (Bogyiszló) és Baranyában (Csokonyavisonta) is. A középhegységekben, a Zempléntől egészen a Bakonyig viszonylag gyakran fordulnak elő, míg egyes tájakon, így például Szatmár-Beregben, az Őrségben vagy a Balaton-felvidéken, a tájkép meghatározó elemei.

Mi is az a fáslegelő?

Mint írják, a fáslegelő olyan gyepterület, amelyet őshonos, szórtan álló fák tarkítanak. Ezek a fák egymástól nagyobb távolságra nőnek, ezért koronájuk szélesen elterül, alattuk pedig az állatok folyamatos legelése miatt nem alakul ki cserjeszint vagy sűrű fiatalos állomány. Amennyiben a legeltetés megszűnik, természetes szukcessziós folyamatok indulnak el, amelyek már középtávon is veszélyeztethetik az idős fákat. Ezek a sokszor évszázados egyedek hosszú időn át versenytársak nélkül fejlődtek, ágrendszerük ehhez az egyedi térálláshoz alkalmazkodott. Az időközben megjelenő és gyorsan növő más fák azonban képesek elnyomni őket azzal, hogy árnyékolásukkal csökkentik az oldalágak fotoszintetizáló felületét.

Egy összetett életközösség

A fáslegelők arculata tájegységenként változik: eltérő fafajok alkotják őket, különböző erdőtípusokból fejlődtek ki, más-más haszonállatok keresnek alattuk árnyékot, és eltérő élőlényközösségeknek adnak otthont. A múlt pásztorai nagy becsben tartották ezeket a fákat: a nyári hőségben menedéket nyújtó árnyékot, az ősszel termő vadgyümölcsöt vagy az állatok számára értékes lombtakarmányt adó öreg egyedeket tudatosan óvták és megőrizték. Ennek az ősi tiszteletnek a nyomai ma is felfedezhetők, hiszen a fáslegelők matuzsálemi gyakran még részben korhadtan, csúcsszáradt állapotban is a helyükön maradnak.

Ez természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos, mivel ezek a fák számos védett állatfaj számára biztosítanak élőhelyet. Az odvasodó törzsekben nemcsak üregekhez kötődő emlősök, például denevérek vagy pelék, hanem különféle madárfajok is szívesen megtelepednek. Jellegzetes fészkelőjük a nyaktekercs, amely maga nem képes odút készíteni, táplálkozásához viszont nyílt gyepekre van szüksége. Ugyancsak nem véletlen, hogy a magaslesről vadászó, odúlakó szalakóta is előszeretettel használja a fáslegelőket; a Komárom–Esztergom vármegyei, 2025-ös visszatelepülése is egy ilyen területen, Bokod határában valósult meg.

Célzott kutatások igazolták, hogy a fához kötődő, úgynevezett xilofág ízeltlábúak – amelyek állománya napjainkra jelentősen megfogyatkozott – számára a fáslegelők valódi menedéket jelentenek. Ide tartozik többek között a szarvasbogár, számos cincérfaj és a remetebogár is. A gyepszintben ezzel szemben nem az erdők, hanem a nyílt területek fajai dominálnak: különféle mezei gombák, fénykedvelő vadvirágok, köztük védett növények, például az agárkosbor.

A fáslegelők megőrzése

Magyarországon számos fáslegelő élvez jogi védelmet, ugyanakkor ennél az élőhelytípusnál a jogszabályi oltalom vagy a védettséget jelző tábla önmagában kevés. Sokkal lényegesebb, hogy fennmaradjon az a hagyományos emberi tevékenység, amely létrehozta őket: a legeltetés, valamint az oda nem illő fásszárú növények eltávolítása. A helyzet országosan vegyes képet mutat. Vannak kiváló állapotú fáslegelők, ahol a megfelelő szerkezetet csak gépi eszközökkel – traktorral, kaszával vagy szárzúzóval – lehet ideiglenesen fenntartani. Ennek ellenére, ha van élőhelytípus, amelynek jövője biztatónak mondható, a fáslegelő mindenképpen közéjük tartozik.

Számos, korábban elcserjésedett és pusztulásnak indult fáslegelő újult meg az utóbbi időszakban a tulajdonosok és gazdálkodók elkötelezett munkájának köszönhetően. A Balaton környékén, a Dunántúli-középhegység területén és a Tisza árterében több helyen ismét olyan élő kultúrtájak jöttek létre, amelyek egyszerre őrzik a hagyományokat és a gazdag élővilágot. Emellett léteznek fiatalabb, néhány évtizedes – „kamaszkorú” – fáslegelők is, amelyek szintén nagy jelentőségűek, hiszen minden kétszáz éves fa egykor magoncként indult. Célunk az is, hogy 2026-ban minél többen vállalkozzanak teljesen új fáslegelők létrehozására.

Mint az mme.hu honlapján olvasható, kiemelten fontosnak tartják, hogy ezek a jó gyakorlatok széles körben ismertté váljanak a gazdálkodók, a természetvédelmi szakemberek és a természet iránt érdeklődők számára egyaránt. Egyes területeken ugyanakkor megoldásra váró problémák is adódnak, például a vízvisszatartás hiánya vagy az idegenhonos fásszárú fajok terjedése. 

2026-ban ugyanakkora hangsúlyt fektetnek a még nem védett, de jó állapotú fáslegelők felkutatására és helyi oltalmuk kezdeményezésére, mint a már védett területek bemutatására. Az ország több pontján szervezett vezetett túrákkal szeretnék elérni, hogy az emberek újra felfedezzék, és sajátjuknak érezzék lakóhelyük környezetének kincseit.

Forrás és fotók: mme.hu